„Ennyi volt”
Mondom félve
Épp egy életet vágok félbe
Ettől a köteléktől
Holnaputánig szabadulnom kell
Ami csók volt, most füst lett
A levegőt nem kapom el
Ebben a testben a kozmosszal harcolok
Ahol csak pillanatoknak tűnnek a századok
Amíg a mutató áll
Körülötted a télből percenként lesz nyár
Itt senkid sincsen, itt senki nem vár!
Sok az adat, sok a jel, és megzavarja a képet
Lehunyom a szemem, de így is elvakít
Betemet a köd, de ha kitalálok
Majd mutatom az arcomat igazából
Ha meg nem találom a kijáratot
Csak egy temetetlen halott maradok
Elég volt
Takarodj félre
Én csak az életem kérem cserébe
Ebből a szögből már csak a magam árnyéka vagyok, és maradok
Hogy újra lássak, megér minden áldozatot
Itt, ebben a testben kettőnkkel harcolok
Amíg kinn osztódással szaporodnak a démonok
Amíg a mutató áll
Körülötted a télből percenként lesz nyár
Itt senkid sincsen, itt senki nem vár!