Lelket vennék, de nincs már eladó
Használható, hozzám való
Lelket vennék, mert minden más csak kellék, eldobható
És nélküle többé nem lehetek jó
Tudom, hogy elhitted
De fel soha nem foghatod
Egy percig nem érezheted át
Én mindig egymagam maradok
Látod, a halhatatlan részem elpárolgott
És szabad akaratot kérek a karmától
A blokkot nem találom
Pedig visszaadnám a sajátom
Lecserélném működőképesre
Hogy eltűnjön a magányom
Látod, leszoktam már régen az álmokról
De így a szemem fáj a valóságtól
Lehet, valahol bennem él
Csak előtörni fél
Mert átalakultam lélek nélküli emberré