Ma átlépem a vörös óceánt
És poharam merítem belé
Új bárkát ringat a szentelt vízesés
Hátszélben a szakadék felé

Sötét a szív, mint a csend
Mint a jól ismert fényt hozó szent
Mint a haraggal vemhes irigység
Mint a jövőbe vetett reménykép

Várom, hogy széttárja az Ég a lábait
Vágyom rá, hogy megtépázzam mások szárnyait
Vágyam mind elvenni, még többet mi kapható
Elszédít, megbénít ez a sötét sorsforgató

A végén kezdi a könyvet a zsebből jósoló
Szavait issza az ittas rongy világ
Új pap kántál, ilyet már láttál
A szentség itt megszámolható

Sötét a szív, mint a csend
Mint a jól ismert fényt hozó szent
Mint a haraggal vemhes irigység
Mint a jövőbe vetett reménykép

Várom, hogy széttárja az Ég a lábait
Vágyom rá, hogy megtépázzam mások szárnyait
Vágyam mind elvenni, még többet mi kapható
Elszédít, megbénít ez a sötét sorsforgató

Izzadok, ha álmodom, a valóság szorítja tarkóm
Ha álmodom, a valóságtól izzadok
Megizzadok, ha álmodom, a valóság szorítja tarkóm
Ha álmodom, a valóságtól izzadok

Várom, hogy széttárja az Ég a lábait
Vágyom rá, hogy megtépázzam mások szárnyait
Vágyam mind elvenni, még többet mi kapható
Elszédít, megbénít ez a sötét sorsforgató

Várom, hogy széttárja az Ég a lábait
Vágyom rá, hogy megtépázzam mások szárnyait
Vágyam mind elvenni, még többet mi kapható
Elszédít, megbénít ez a sötét sorsforgató