Megint görnyedek egyedül az ágyamban
Sírnék, de röhögök, lázasan menekülök
Vízbe fulladtam álmomban
Most nyitott szemmel újra lemerülök

Ledobom a takarót, míg a testemet
Defibrillálja a panelrengeteg
Hangos utcák, idegen emberek
- fulladozom, ha veletek lélegzem
Játszom, kicsit meghalok
És ugyanígy élem a holnapot

Fáj, ahogy a tudatom sugara éget
De hamuvá válik, amíg elfelejtelek téged

Én még élеk
Még ugyanúgy lélegzem
Még valamit várok
Épp csak látni akartam a napvilágot

Élek
Még ugyanúgy lélеgzem
Még valamit várok
Próbáltam magamba szívni a boldogságot

Belevetem magamat a játékba
Fekszem a széttört poharak között
Síneken feküdtem álmomban
Félek ezúttal ébren se menekülök

Darabokra hasadok, míg a gépezet
Elfelejteti a rossz emléket
De amíg a szárnyaim keresem
A lábaim belefulladnak a lélegzésbe
Játszom, kicsit meghalok
És ugyanígy élem a holnapot

Én még élek
Még ugyanúgy lélegzem
Még valamit várok
Épp csak látni akartam a napvilágot

Élek
Még ugyanúgy lélegzem
Még valamit várok
Próbáltam magamba szívni a boldogságot

Zuhanok a semmiségben
Senki se hallja az imám
Vak vagyok a fényességben
És nem találom az irányt

Én még élek
Még ugyanúgy lélegzem
Még valamit várok
Épp csak látni akartam a napvilágot

Élek
Még ugyanúgy lélegzem
Még valamit várok
Próbáltam magamba szívni a boldogságot