[Első versszak]
Romantikus, ahogy az elégiáim dicsőítenek engem?
Nem nekem valók ezek a cinikus klónok
Ezek a vadászok a mobiltelefonokkal

[Kórus]
Vigyél el a tavakhoz, ahová meghalni ment az összes költő
Nem tartozom sehova, és kedvesem, te sem
Azok a Windermere-i csúcsok tökéletes helynek tűnnek a síráshoz
Elindulok, de nem a múzsám nélkül

[Második versszak]
Aminek már vége kéne lennie, elásva a bőröm alatt
A fájdalom szívet megállító hullámaiban
Túl mеsszire jöttem, hogy nevеkkel dobálózó mocskot nézzek
Mondd, mit érnek a szavaim

[Kórus]
Vigyél el a tavakhoz, ahová meghalni ment az összes költő
Nem tartozom sehova, és kedvesem, te sem
Azok a Windermere-i csúcsok tökéletes helynek tűnnek a síráshoz
Elindulok, de nem a múzsám nélkül

[Átvezetés]
Hajnalokat és szomorú prózákat akarok
Nézni akarom, ahogy lilaakác nő keresztül a csupasz lábamon
Mert nem mozdultam évek óta
És épp itt akarlak téged
Egy piros rózsa nőtt ki a jegessé fagyott földből
Anélkül, hogy bárki ott lett volna, hogy kitweetelje
Amíg én sziklaszirti medencékben fürdök
A szerencsétlen szerelmemmel és leküzdhetetlen bánattal
[Kórus]
Vigyél el a tavakhoz, ahová meghalni ment az összes költő
Nem tartozom sehova, és kedvesem, te sem
Azok a Windermere-i csúcsok tökéletes helynek tűnnek a síráshoz
Elindulok, de nem a múzsám nélkül
Nem, nem nélküled