[Verze 1]
Ha visszamehetnék az időben
Ha találkozhatnék önmagammal azon a napon
Gyengéden megölelném önmagam
Lesz, ami lesz baby
Nem tudtam szeretni magam
Nem tudtam megfelelni az elvárásoknak
Egy könnyektől elhomályosult világban
Végül megtanultam szeretni téged

[Elő-refrén]
Mégha nem is tudom rávenni magam arra, hogy felvegyem a mosolygós arcom
(Rendben lesz)
Mindent megteszek, hogy olyan szívem legyen, amely képes mosolyogni

[Refrén]
Rendben van-e az, hogy a dolgok olyannak maradnak meg, mint amilyenek voltak?
Jó vagyok-e úgy, ahogy vagyok?
Szóval ne erőltesd túl magad
Addig a napig, amíg meg nem tanulom szeretni ügyetlen, tökéletlen énem
Addig lesznek napok folytonos sírásokkal
De ebben a folyamatban egy gyenge szívet fogok ápolni
Amely biztosan képes lesz megmenteni valaki mást

[Utó-refrén]
Óvatosan, állj meg remegő lábaidon
Bízzál, miközben a cél felé haladsz
Ne aggódj, egy mosolygó jövőd lesz
Állítsd sorba a köveket, amelyekben elbotlasz és fényesítsd őket amíg nem csillognak
Váljál egy értékes gyémánttá, amely még fényesebben ragyog
[Verze 2]
Felismertelek már a legelején
Valaki, aki egészen eddig vigyázott rám
Az emlékem festményének sarkában
Látom meghúzodni a sziluetted
Miért esik mindig azokon a napokon
Amikor a szeretet kiapad?
Amikor esőtől eláztam, remegtem
Egy esernyő jelent meg

[Elő-refrén]
Mindig, amikor felébredek egy álomból
Érzem, hol törölted le a könnyet arcomról
Az érintés melegsége megmaradt

[Refrén]
Köszönöm, igazán
Sosem voltam egyedül, egészen mostanáig
Mert te mindig ott voltál mellettem
Meg tudtam tanulni szeretni múltbeli önmagam
Ha a napok csak szórakozással lennének tele
Akkor nem venném észre a megsebesült és leterhelt szíveket
Nem tudtam volna senkit sem megmenteni
Óvatosan, fogd meg azokat a remegő ujjakat
Ígérjünk meg valamit
Ne aggódj, elküldheted ezt a jövőbe
Fogd össze egy csokorba ezeket a válogatásnélküli virágokat
És legyen ez az egyetlen ilyen a világon:
Az én csokrom
[Refrén]
Rendben van-e az, hogy a dolgok olyannak maradnak meg, mint amilyenek voltak?
Jó vagyok-e úgy, ahogy vagyok?
Szóval ne erőltesd túl magad
Addig a napig, amíg meg nem tanulom szeretni ügyetlen, tökéletlen énem
Addig lesznek napok folytonos sírásokkal
De ebben a folyamatban egy gyenge szívet fogok ápolni
Amely biztosan képes lesz megmenteni valaki mást

[Utó-refrén]
Óvatosan, állj meg remegő lábaidon
Bízzál, miközben a cél felé haladsz
Ne aggódj, egy mosolygó jövőd lesz
Állítsd sorba a köveket, amelyekben elbotlasz és fényesítsd őket amíg nem csillognak
Váljál egy értékes gyémánttá, amely még fényesebben ragyog