[„Daylight“ magyarul]

[1. verze]
Magamnak azt mondom, nem fogok odamenni
De tudom, akkor is odamegyek
Próbálom lemosni magamról az összes kiontott vért
Ez a vágyakozás terhe, amin mindketten osztozunk
Két vétkes nem nyerhet feloldozást egy imából
Lelkeink egybeforrtak, összefonta a büszkeség és bűntudat

[Refrénelő]
Sötétség borítja be a messzeséget
Próbáltam a jó útra térni
De hiába, nem tudok ellenállni neki

[Refrén]
Oh, szeretem és gyűlölöm egyszerre
Te és én is ugyanabból a méregből iszunk
Oh, szeretеm és gyűlölöm egyszerre
Bűnеinket a napfénytől rejtegetjük
A napfénytől, menekülünk a napfénytől
A napfénytől, menekülünk a napfénytől
Oh, szeretem és gyűlölöm egyszerre

[2. verze]
Magamnak azt mondom, ez az utolsó alkalom
Ha maradt még benned irgalom, irgalmazz meg nekem
Térden állva kérlek
Mélyen belül, nagyon mélyen belül, Uram, próbálom
Próbálom követni fényedet, de besötétedett
Kérlek, ne hagyj itt magamra
[Refrénelő]
Sötétség borítja be a messzeséget
Bocsánatáért esedezem
De hiába, nem tudok ellenállni neki

[Refrén]
Oh, szeretem és gyűlölöm egyszerre
Te és én is ugyanabból a méregből iszunk
Oh, szeretem és gyűlölöm egyszerre
Bűneinket a napfénytől rejtegetjük
A napfénytől, menekülünk a napfénytől
A napfénytől, menekülünk a napfénytől
Oh, szeretem és gyűlölöm egyszerre
Oh, szeretem és gyűlölöm egyszerre
Te és én is ugyanabból a méregből iszunk
Oh, szeretem és gyűlölöm egyszerre
Bűneinket a napfénytől rejtegetjük
A napfénytől, menekülünk a napfénytől
A napfénytől, menekülünk a napfénytől
Oh, szeretem és gyűlölöm egyszerre