[„IL DONO DELLA VITA“ magyarul]

Fattyak, látom sápadt arcotokról
Legördült a vigyor
Gonosz nevetésetek hangja
A helyes útra vezetett engem
És bár kezed mindig mutatott valamerre
De nem azért, hogy segítsen nekem
Most nézd, hogy milyen magasan szállok
Megérintem a napot, de le nem zuhanok

Tiszta levegőt szívok
Mely táplálja bennem a tüzet
És hagyom, hogy felemésszen engem
Hogy aztán hamvaimból újjászülessek

Hogy ne lássam anyám fáradtságát többé
Visszaadom nеki az élet ajándékát
Hátam, kezem, lábam és karom töröm értе
Hogy büszkévé tegyem
Még Isten is hátat fordított nekem
Amikor megmondtam neki, hogy esendő vagyok
De elég egy napsugár nekem, egy szellő
Egy pillantás az égre

Tiszta levegőt szívok
Mely táplálja bennem a tüzet
És hagyom, hogy felemésszen engem
Hogy aztán hamvaimból újjászülessek
Benned újjászülettem
Benned újjászülettem
Éles zaj csapja meg fülem
Egy töretlen lélegzet
Egy fény, mely felszakítja a földet
Elveszve a semmi közepén
Lábaim elzsibbadtak
De a szívem még mindig dobog
Egy fény, mely felszakítja a földet
De a szívem még mindig dobog
Egy fény, mely felszakítja a földet
De a szívem még mindig dobog

Éles zaj csapja meg fülem
Egy töretlen lélegzet
Egy fény, mely felszakítja a földet